|
Az
1800–1805 közötti háborús események
irányítják az osztrák hadvezetőség figyelmét
ismét Komáromra, ugyanis hadiállásokra és
támaszpontokra volt szükség a Duna mentén.
1807-ben kiváló hadmérnökök szemlélték meg
Komáromot, elvégezték a szükséges
felméréseket, elkészítették a terveket, majd
helyreállíttatták a központi erődöt. Ekkor
építették újjá téglából az előzőleg földből
kialakított északnyugati szárnyakat.
Ez volt az Újvár
építésének harmadik szakasza.22
A munkálatok 1808. augusztus 20-án
kezdődtek, és ugyanezen év szeptember 4-én
már be is fejeződtek.
Szükség is
volt a nagy sietségre, mert a következő
évben, a Napóleon által elfoglalt Bécsből
menekülve, az uralkodóház az újonnan
felépült erődben talált menedéket.23
A nagy
munkák keretében az erőd udvarán 1810-ben, a
falakkal párhuzamosan hatalmas "U" alakú
laktanyát építettek, belső térségének déli
felében pedig 1815-ben tekintélyes
parancsnoki épületet emeltek.24
Az Újvár építése ezzel befejeződött.
Kisebb-nagyobb javításokat ugyan még a
század során végeztek rajta, de a vár
eredeti alakját már nem változtatták meg.
1827–1839 között az Öregvárban is belső
átépítésre került sor, amely során egy új
kazamatarendszert alakítottak ki az
erődfalakban.
22. Kecskés L.: Komárom az
erődök városa, Műemlékvédelem, 1978.3. szám,
Budapest 209.,
vissza
23. Kecskés L.: Komárom az erődök városa,
Műemlékvédelem 209-210.,
vissza
24. Szinnyei J.: Komárom 1848-49-ben, Bp.
1887.4.,
vissza
|
