8 Előszó

8 A komáromi vár fejlődése az ókortól az újkorig

8 Az újkori vár és erőd építése a napóleoni háborúkig

8 A komáromi erődrendszer a XIX. században

8 Az építkezés körülményei és annak lefolyása

8 A Nádor-vonal

8 A Vág-vonal

8 A Vág-hídfőerőd és a Duna-hídfőerőd

8 A Monostori erőd

8 Az Igmándi erőd

8 Az építkezési eljárások elemzése

8 A műemlék mai rendeltetése és jelenlegi állapota

8 Képmelléklet

8 A komáromi erődrendszer fejlődésével kapcsolatos jelentősebb történelmi időpontok

8 A szakkifejezések értelmezése

8 Felhasznált irodalom

8 Impresszum

Az újkori vár és erőd építése a napóleoni háborúkig

A középkor végéig a kézi lőfegyvereknek nem volt különösebb jelentőségük, hiszen az angol íjász nyila a crécyi csatában éppoly messzire szállt, mint egy gyalogsági puskából lőtt lövedék Waterloonál, és talán még pontosabban is ért célba, ha nem is olyan hatásfokkal. Míg a tábori ágyúk még fejlesztésük kezdetén álltak, a nehézágyúk már széles réseket ütöttek a várak falán.⁷

      Az 1484–1493. évi Olaszország elleni francia támadások is bebizonyították, hogy a középkori várak bástyái nem képesek a tüzérségi lövegek támadásainak ellenállni. Az ágyú feltalálásával tehát az egész világon megváltoztak a vár- és erődépítés alapelvei. Komárom esetében 1527-ben bizonyosodott be a változtatás szükségessége. Ekkor ostromolták I. Ferdinánd hadai a várat, melyben Szapolyai János védekezett katonáival. I. Ferdinánd félnapos ostrom után elfoglalta a várat, és azonnal gondoskodott a lerombolt falak felújításáról, amivel Decius olasz építészt bízta meg.⁸ A javítási munkálatokat 1528-ban fejezték be. Ekkor a jobb védhetőség érdekében a vár és a város közé sáncot is építettek. Nem tudjuk, milyen mértékben sikerült Ferdinándnak felújítani a várat, az azonban ismeretes, hogy 1529-ben II. Szulejmán vezetése alatt a törököknek sikerült egy rövid időre elfoglalniuk (a császári várőrség ugyanis elhagyta az erődöt, és a török katonaság az üres várat ostromolta).⁹ Ferdinánd a visszavétel után helyreállíttatta a sérült védműveket, de 1535-ben arra kényszerült, hogy a várat újra zálogba adja a törököknek.

      Buda 1541-es eleste után a törökök Ferdinándot komolyabb erődítési munkálatokra késztették. 1544-ben visszaszerezte a várat, és elrendelte annak kiépítését. Az építkezés terveinek elkészítésével valószínűleg Pietro Ferraboscót¹⁰ bízta meg, aki a többszögű bástyarendszer kiépítését tartotta a legjobbnak.
      Ez a bástyarendszer megfelelt mind a korabeli építészeti törekvéseknek, mind pedig a környék domborzati és vízrajzi viszonyainak.

      A nehéztüzérség megjelenését a korabeli erőd- és várépítészek a várfalak magasságának csökkentésével és azok földsánccal való megerősítésével látták kivédhetőnek.¹¹

      Az első várbástya Veronában való felépítésének éve (1527) számunkra azért jelentős, mert nem egészen 20 évvel később, 1546. március 23-án kezdik el építeni – az új erődépítészeti tapasztalatok felhasználásával – Komáromban a mai Öregvárat. A kőművesmunkákat Giovanni Maria de Speciecasa mester, a vízi építkezéseket pedig Mathias Dusco, Venzel Cservenka és Paul Puls irányította. Az építésfelügyeletet 1546-tól 1550-ig Michael Schick, 1550-től Leonhard Müller, 1552-től Francesco Benigno látta el.

      Az erődítési munkálatokat 1551-ben Domenico Castaldo vezette. Ferdinánd Castaldo mestertől kérte az erőd keleti részének gyors ütemű felépítését.¹²

      A hadvezetőség még az építkezések ideje alatt eldöntötte, hogy a város jobb külső védelme érdekében a Vág és a Duna várral szembeni partjainál egy cölöpsorból álló palánkot emel. A 100–200 lovas befogadására alkalmas palánkok felállítására azonban csak 1585-ben került sor .

      A vár építése tíz évig tartott. Francesco Benigno jelentése alapján 1557-ben már csak a vizesárkok mélyítésén és a földépítmények tökéletesítésén dolgoztak. Így készült el az a komáromi erőd, amelyet ma "Öregvár" néven ismerünk. Az Öregvár kapuja feletti emléktáblára az 1550-es évszámot vésték, ami valószínűleg a kapu építésének az éve.¹³

      Valószínű, hogy a vár építői nem rendelkeztek elegendő tapasztalattal, és nem ismerték kellőképpen a csallóközi talajviszonyokat, mert – Urban Süess várfelügyelő építész jelentése szerint – az 1570. évi tavaszi árvíz a falak nagy részét ledöntötte.¹⁴ Ugyanennek az Urban Süessnek a személyes vezetése alatt épült újjá a vár 1572 és 1592 között. Ezekhez a munkákhoz nagyhírű külföldi szakértők – a német Daniel Speckle és az olasz Carlo Theti – közreműködését is igénybe vették.¹⁵ Az újjáépített komáromi vár 1594-ben kiállta a próbát: Szinán basa százezres seregével körülzárta, egy teljes hónapig ostromolta, de bevenni nem tudta. Az erőd építésének ebből az időszakából (1572) már pontos alaprajzunk van, és ebből kiderül, hogy a külső védművek alakja napjainkig nem változott.¹⁶

      A kelet-nyugati irányban húzódó, a várostól vizesárokkal elzárt erődnek öt bástyája volt, melyek közül a kelet felé néző bástya volt a legnagyobb. Ez a bástya a Duna és a Vág összefolyásának védelmét szolgálta. A főkaput a délnyugati bástyához közelebb, az erőd nyugati oldalán helyezték el. A széles és mély várárokból emelkedtek ki a hatalmas, kőből épített várfalak. Az vizesárkokból kitermelt földből építették meg a külső védősáncot, amely az alacsonyan repülő lövedékektől védte az erőd falait. A kiugró bástyákon ("olaszbástyákon") elhelyezett ágyúk védték a vizesárkot teljes szélességében, a szomszédos bástya oldalát és homlokzati falát, valamint a bástyák közti várfalat (cortinát).
      Az 1663-64. évi török hadjárat során az érsekújvári erődváros az ostromlók kezére került. Ezzel a török áttörte az addig összefüggő védelmi rendszert, így I. Lipót uralkodása alatt az erődépítés ismét fontos feladattá vált. I. Lipót két új erőd: a Galgóchoz közeli, a Vág védelmét szolgáló Lipótvár, és az ún. komáromi "Újvár" építését rendelte el. A róla elnevezett erőd 1665 és 1669 között, rövid idő alatt épült fel¹⁷, az Újvár felépítése pedig 1663-tól 1673-ig tartott. A vár bővítésének gondolatát már 1570-ben felvetette a híres erődépítész, Carlo Theti is, aminek két változatát is kidolgozta, de a gyakorlati megvalósítás még sokáig váratott magára.¹⁸

      Az Újvár kiépítésének első szakasza 1663-ig tartott. Ekkor emelték a földsáncokat. Ezután került sor a földsáncok kőből és téglából való átépítésére és bástyákkal való megerősítésére.

      A munkálatokat – Franz Wymes mérnökkari tábornok tervei alapján – a legkorszerűbb olasz és francia várépítési tapasztalatok felhasználásával végezték. A nagy alapossággal épített Újvár, a főkapu feletti emléktábla tanúsága szerint 1673-ban készült el. A nyugati bástya és az attól délre eső rész szilárd építőanyagból, az északi szárny pedig földből készült.¹⁹

      És most nézzük, milyen is volt a már két részből álló erődrendszer. Segítségünkre van ebben Bouttats Gaspar által – Franz Wymes tervei alapján – készített rézmetszet, amely az erődkomplexum egyes részeinek olasz nyelvű névjegyzékét is tartalmazza. Eszerint az Öregvár megmaradt az eredeti (XVI. században felépített) alakjában. Az Új- és Öregvár közti vizesárkot kimélyítették, az Öregvár főkapuja elé pedig egy megtört bejáró utat és egy szabálytalan négyzet alakú pajzsgátat emeltek. Feladata – a barbakánhoz hasonlóan – a főkapu védelme volt.

      Az Újvár egy régebbi elgondolás alapján mint egy külső védmű az Öregvár megerősítését szolgálta. Az Újvárnak ötszögű alaprajza van, területe nagyobb, mint az Öregváré. Két keleti bástyája szabadon kapcsolódik az Öregvár két nyugati bástyájához (az említett bástyákat vizesárok választotta el egymástól és az Újvártól). Az Újvár öt bástyája közül a város felé néző középső (nyugati) a legnagyobb. Tőle északra és délre egy-egy pajzsgátat emeltek, közülük a csapóhíddal felszerelt déli védmű az Újvár főkapujának védelmére szolgált. Ez a kapu a nyugati és déli bástyát összekötő várfalban volt. Az Újvár körül széles vizesárok húzódott. A várfalban kazamatákat alakítottak ki, amelyekből néhány támadókapu nyílt. Abban az időben építették ki az Új- és Öregvár köré emelt földsáncokon az árok külső oldalát – kontreszkarp (ellenlejtő). A földsáncok belső részében védett utakat, néhol pedig gyülekező térségeket is kialakítottak.

      A hatalmas erőd sem kerülte el a többi komáromi épület sorsát, mivel az 1682. évi nagy árvíz jelentős mértékben megrongálta. Lipót parancsára a javítás költségeire tetemes összegeket, a sáncmunkák elvégzésére egy ezred katonát (Dippenthal ezred) küldtek Komáromba. A helyreállított erőd 1683-ban vészelte át a török háborúk utolsó ostromát, amikor a törökkel szövetséges Thököly Imre kurucai vonultak falai alá. Az ostrom eredménytelenül végződött.²⁰ A török sereg ugyanebben az évben Bécs alatt súlyos vereséget szenvedett, és ezzel kezdetét vette a 16 éves háború, melynek során egész Magyarország felszabadult a török uralom alól. Ez a változás Komárom életében is gyökeres fordulatot hozott, mivel Komárom megszűnt végvár lenni, és így kevesebbet törődtek fenntartásával. Az 1763-as és az 1783-as nagy földrengés, – melynek epicentruma az erőd közelében volt, – végleg megpecsételte sorsát. A leomlott erődítmények helyreállítását a hadvezetés nem találta szükségesnek, ezért elvezényelték a benne állomásozó katonaságot. A telkeket, melyeken az erődítmény állt II. József a városnak adományozta, az épületeket pedig 1784-ben elárverezték.²¹ Az erőd felújítása csak a napóleoni háborúk hatására, 1808-tól kezdődött meg.

7. Bochenek Ryszard: Od palisád k podzemním pevnostem, Praha 1972.62., vissza
8. Takács Sándor: Lapok egy város múltjából, Komárom 1886.80., vissza
9. Takács Sándor: Hogyan ostromolta a komáromi bírót 2000 török vitéz? Komáromi Lapok, 1900/7., vissza
10. Lichner, Ján: Stavebný charakter mestských hradieb a opevnení."Pietro Ferrabosco(szül.1512,Lugano-†1599)- olasz származású építész, festő, szobrász. A XVI. század negyvenes éveitől egészen 1588-ig az osztrák császár szolgálatában állt. Először 1550-től 1559-ig festőként a bécsi udvarnál, majd építészként és az erődépítészeti munkák tanácsadójaként Magyarországon, Erdélyben, Stájerországban, Nyitrán, Nagyszombaton, Trencsénben, Pozsonyban és Komáromban dolgozott. 1552 és 1562 között a pozsonyi vár - I. Ferdinánd által elrendelt - átépítést vezette, 1556-ban a trencséni vár erődítési munkálatainak vezetésére kérték fel. 1560 és 1570 közöt az ő felügyelete alatt építték át a pozsonyi erődöt, 1574-től 1580-ig pedig a komáromi és győri erődök építését felügyelte. A ránk maradt építészeti tervek arról tanúskodank, hogy az említett nagyméretű erődök a korabeli vár- és erődépítészet legkorszerőbb, a kor hadi igényeit kielégítő jelentős objektumok voltak. (Encyklopédia Slovenska II.köt. Bratislava 1978.81.), vissza
11. Bochenek R.: Od palisád k podzemním pevnostem. Praha 69-70., vissza
12. Takács Sándor.: Igazat mond-e az Öregvár felirata? Komáromi Lapok, 1900/1., vissza
13. FERDIN ROM IMP GERMANIAE HUNGARIAE ET BOHEMIAE REX zc INFANS HISPANIAE ARCHIDUX AVS DVX BVRGVNDIAE ZC AD MDL., vissza
14. Takács S.: Uo., vissza
15. Kecskés L.: Komárom az erődök városa 204., vissza
16. Kecskés L.: Műemlékvédelem., vissza
17. Závadová, K.: Verný a pravý obraz slovenských miest a hradov ako ich znázornili rytci a ilustrátori v XVI.,XVII. a XVIII. storočí. Bratislava, 1974., vissza
18. Kecskés L.: Komárom az erődök városa, Műemlékvédelem 206., vissza
19. 18 Kecskés L.: Komárom az erődök városa, Műemlékvédelem 207. Az Újvár kapuja feletti emléktábla szövege: LEOPOLDI: ELE: ROM: IMP: HUNG: AC: BOH: REGIS: ARCHID: AVS: -c: GVBERNATORE: COMMORNI: CAROLO: LVDOVICO: S: R: I: COMITE: AB HOFFKIRCHEN: BELLI: CONSILARIO: CAMMERARIO: COLLNELLO: GENERALI: CAMPI: MARESCHALLI: LOCVMTENENTE: -c: OPERA: OMNIA: EX: CESPITIBUS: CONSTRUCTA: IAMQ: DILAPSA: RESTAURAT: EXTERNA: AD: MELIOREM: DEFENSIONIS: STATUM: REDACTA: SUNT-ANNO: MDCLXXIII:, vissza
20. Kecskés L.: Komárom az erődök városa, Műemlékvédelem 208., vissza
21. Rovács Albín: A komáromi vár leszerelése, Komáromi Lapok, 1904/29., vissza