Az építkezési eljárások elemzése

A Katonai kórház a Vármegye-ház mellettt - ma az M.R.Štefánik park van a helyén.

      A komáromi erődben megfigyelhető 70-től 500 centiméterig terjedő falvastagság a korabeli erődépítészeti elgondolások eredménye.30 Az omlásoknál több helyen látható a falazatok szerkezeti magvát alkotó kőtörmelék (azaz hulladék téglával kevert építőanyag), amelyet a külső, homlokzati oldalon egy vagy két réteg téglafallal, illetve megmunkált kőtömbökből épített fallal öveztek. Az I. bástyától egészen a VII. bástyáig a falak előtér felőli oldalát kőből, a város felé néző oldalát pedig téglából rakták. Az összes eszkarpot és kontreszkarpot (ellenlejtőt) kőből emelték. Borításuk vagy soros (a kőtömbökből kialakított sorok magassága és az egyes kőtömbök szélessége nem mindig egyforma), vagy pedig szabálytalan kötésű (polygonális ún. küklopsz) fal. A kőtömbök mindkét esetben szorosan illeszkednek egymáshoz, ami gondos kőfaragó munkáról tanúskodik. A téglahomlokzatok lábazati részét mindig kővel burkolták, a sarkokat beépített kőkockákkal erősítették.


A vár 1815-ben felépített parancsnoki épülete (fénykép 1919 ből).

      Az egyes kapuk és ablakok boltíveinél a téglák tökéletes illesztése lehetővé tette a fúgázat hangsúlyozását, ami emelte az épület esztétikai hatását. A téglafalakat többnyire nem borította vakolat, esetenként azonban vékony okkersárga mészvakolattal látták el. Ilyenkor a fúgákat halvány szürke színnel hangsúlyozták. A homlokzati falakat vörös mészkőből kialakított párkány zárja le. A védelmi rendszer anyagigényessége miatt összetett építészeti módszereket alkalmaztak. A falak építőanyaga kő (mészkő) és tégla volt. A koronázópárkányok, kapukeretek, ablak- illetve ajtókeretek, lábazatok borításai, és a bástyák sorszámát feltüntető kőtáblák vörös mészkőből készültek. Az egyes építőanyagok alkalmazását rendeltetésük határozta meg. Az építészek egyszerűségre, célszerűségre törekedtek, hangsúlyozva az épületrendszer szilárdságát és monumentalitását. A homlokzatokon kialakított lőrések, ablakok, ajtók, illetve szellőzők elosztása szabályosan ismétlődik. Minden helyiség boltozatos.


A volt Katonai templom (fénykép 1915-ből).

      A mennyezetet téglából rakták, mégpedig olyan pontossággal, amit a helyiségek rendeltetése tulajdonképpen nem kívánt meg. Leginkább a dongaboltozatot alkalmazták, amely a mennyezeti megterhelés (esetünkben a kazamaták fölé rakott, nehéz földtöltések) súlyát átadja a boltozatokat lezáró, függőleges tartófalaknak. A dongaboltozat többnyire szegmensívű vagy félköríves. A tüzérfolyosókban fiókos dongaboltozatú fülkéket alakítottak ki, amelyek lőállásként szolgáltak. A VI. bástya központi udvarának két oldalfalában vakárkádokat is építettek, melyek védték a tüzéreket az időjárás viszontagságaitól. A boltozat vastagsága kb. 65 cm. A mennyezetet alkotó téglasort egy réteg oltatlan mésszel kevert kőtörmelékkel borították, majd erre hordták fel a földtöltést. A belső terek téglaszerkezete tökéletes munkát igényelt. A vízszintes sorok és a boltívek összekötése nagy gonddal készült.
      A lakóhelyiségeket szilárd tüzelőanyagú kályhákkal fűtötték, falaikat pedig bevakolták. A folyosók és a termek padlózatát égetett téglából rakták, a többi helyiség földpadlóját döngölték. A külső terek egy része – főleg ahol az ágyúkat vontatták, illetve a katonák gyülekeztek – kövezett volt. Az egyes korszakok jellegzetes építészeti díszítőelemeivel főként a kapuknál találkozhatunk:

  •      az I. bástya Pozsonyi-kapuja31 (Pressburger Thor) – klasszicizmus

  •      a III. bástya Gútai-kapuja (Guttaer Thor) – neoreneszánsz

  •      az V. bástya Apály-kapuja pedig romantikus díszítésű


Századeleji tüzérségi gyakorlat a Nádor-vonal II. bástyája mellett.

      Nem feledkezhetünk meg más, iparos jellegű munkákról sem, például a kovácsolt kapukról és rácsokról. Az erődrendszer átjáróit és központi udvarait záró kapuk boltíve többnyire félköríves. A boltívek alá félkör alakú, stabil (nem nyitható), sugaras vagy koncentrikus elrendezésű rácsokat helyeztek. A kapuk szárnyait borókafenyőből készítették, melyek nyitását ólom sínekkel könnyítették meg. A küszöb kövezett volt. A belső termek kapui díszítés nélkül készültek, és nagy vasreteszekkel záródtak. A kapukat tartó konzolvasak megmunkálása is egyszerű volt. A belső termek minden külvilág felé néző nyílása (ablak, ajtó, szellőző, lőrés) zárható volt. A téglalap alakú ablakok szemöldökfája szegmensívű, kőkereteiket nem díszítették faragással. Néhol az eredeti ablakkeret és az üvegezés máig is megmaradt. Minden ablakot egyszerű vasráccsal láttak el. A lőrések felett néhol félkör alakú nyílást láthatunk, amely a gyér megvilágításon kívül a termek szellőztetését is biztosította. A nehéztüzérségi kazamatákban a szellőzők szerepét a lőrés tengelye fölötti nyílás töltötte be. A szellőztetés egyébként – a felsoroltakon kívül – a folyosók mennyezetébe beépített központi szellőzőnyílásokon keresztül történt.

      Az ágyúlőrések boltozata szegmensívű, homlokzati felén kihangsúlyozott boltkővel. Az ágyúlőrések nehéz, lenyitható kovácsoltvas rácsokkal záródtak, melyek helyenként ma is láthatók. A kézi lőfegyverek lőállásainak két fajtáját különböztetjük meg:

  • A külső térbe irányuló: a vastag falban lévő lőrés nyílása a fal külső és belső széléig (tehát mind a kül-, mind a beltér irányába) egyaránt kiszélesedik – rézsűs kiképzés.

  • Az egyik teremből a másikba irányuló: a keskeny lőrés ismét fokozatosan kiszélesedik, de nem mindkét irányba, csak a védekező oldala felé. (Tehát a tüzelőállás felőli oldalon kiszélesedik, a támadó oldalon pedig keskeny marad.)

      A lőrések kereteinek belső peremén derékszögű vájatokat láthatunk; ide lehettek felerősítve a nyílászáró szerkezetek. A kőkeretek az épület esztétikai hatását is emelték. Minden kőfaragó, kőműves és más iparos munkát az erődépítészet igényeit messze túlszárnyaló mesteri szinten végeztek el.


Laktanya az Újvárban.

Az erődrendszer a korabeli műszaki eljárások, a korszakot jellemző politikai-társadalmi ellentétek hordozója is. Két világ találkozott itt: az addigi ipari termelés, és az egyre inkább teret hódító kapitalizmus. Ennek jelképe az erőd és a vasút találkozása. A kapitalista termelés és kereskedelem, valamint a lőfegyverek fejlődése következtében a XIX. század végére, de főleg az I. világháború idejére már teljesen elavulttá vált az erődrendszer. Az építmény egyébként stílusában a korabeli erődépítészet mélypontjának is tekinthető, mivel építészetileg már képtelen volt továbbfejlődni – a romantizmusban keresett menedéket.

30. A XVII. század harmadik negyedében a hadi hivatalokban is bevezették a ún. erődépítészeti mértékegységet (fortifications Klafter-1°=1,95 m.)
     1° egy öl = 195,000 cm = 6’ hat láb
     1’ egy láb = 32,500 cm = 12” tizenkettő hüvelyk
     1” egy hüvelyk = 2,700 cm = 12’” tizenkettő vonal
     1’”egy vonal = 0,225 cm
     A fentiek szerint:1°=6’=72”=864’”
vissza
31. A Pozsonyi kapun látható felirat szövege: FERDINANDUS I. IMPERATOR AUSTRIAE HUNGARIAE REX H.N.V. 1844-ben Pietro Nobile terve alapján készült., vissza

 

 

Copyright ® 1998-2007 Mesto KOMÁRNO | WEB Design gART