8 Előszó

8 A komáromi vár fejlődése az ókortól az újkorig

8 Az újkori vár és erőd építése a napóleoni háborúkig

8 A komáromi erődrendszer a XIX. században

8 Az építkezés körülményei és annak lefolyása

8 A Nádor-vonal

8 A Vág-vonal

8 A Vág-hídfőerőd és a Duna-hídfőerőd

8 A Monostori erőd

8 Az Igmándi erőd

8 Az építkezési eljárások elemzése

8 A műemlék mai rendeltetése és jelenlegi állapota

8 Képmelléklet

8 A komáromi erődrendszer fejlődésével kapcsolatos jelentősebb történelmi időpontok

8 A szakkifejezések értelmezése

8 Felhasznált irodalom

8 Impresszum

 A Vág-vonal

A VI. bástya madártávlatből az 1930-as években.

      A Vág-vonal építésére a XIX. század hatvanas éveinek derekán került sor, tehát csaknem húsz évvel a Nádor-vonal megépítése után. Ez visszatükröződik építészeti koncepciójában és megoldásaiban is. Főleg az 1866-os osztrák-porosz háború hatására az építészeti munkák felgyorsultak. Az erődláncot hat fő erődelem (VI., VII., VIII., IX., X., XI. várda – batterie) alkotja, melyek közül a bástya (werk) fogalmának csak az első két erődelem (VI., VII. várda) felel meg. A Vág-vonal a Nádor-vonallal ellentétben szerényebb kivitelezésű, ami helyzetéből adódik, hiszen a Vág mentén húzódik. A folyó tulajdonképpen előretolt védelmi sávot alkotott. Egyszerűbb az erődítéseket összekötő erődfal is. Az előtértől a város irányába a védelmi vonalat magas, meredek földsánc képezi, ezt vizesárok követi, melyet a belső oldalról erődfal szegélyez. A kőfalból lőrések irányulnak az árok felé. Az említett lőréseken kívül a VI. és VII. számú bástyák oldalában kialakított nehéztüzérségi kazamatákból az árok hosszirányú védelme is biztosított volt. Hasonló szerepük volt a erődfalban kialakított, az V. és VI. bástyát összekötő nehéztüzérségi kazamatáknak is. A VII. bástyától a központi erőd felé a Vág-vonal fala többször beugrásszerűen megtörik, szintén azért, hogy a beugrásokban kialakított ágyúállások hosszanti irányban biztosítsák a fal védelmét. Ezt a szakaszt egyszerű, szimmetrikus, téglalap alaprajzú, szűk középudvarral kialakított építmények (VIII., IX., X. várda) tagolják. Az épületek nyílásaiból (bejárat, ablak, szellőző) arra következtethetünk, hogy elsősorban fegyvertárként használták. Az ágyúk az építmény négy nagy termében álltak, melyek fő kapui az udvarra nyíltak. Az épület négy kisebb helyisége (kettőnek az udvarról nyílt a bejárata, a másik kettő pedig az ágyútermeken keresztül volt megközelíthető) valószínűleg az őrség és a parancsnokság szálláshelyéül szolgált. Ezekből a város felé nyíltak az ablakok. A legénység szálláshelyéül a fegyvertárnak csak az a része szolgált, ahol az ablakok az udvarra néztek.

A VII. bástya grafikai rekonstrukciója.

A Vág-vonal utolsó, XI-es várdájának kapuja és néhány kazamatája épségben megmaradt. Feladata a védelmi vonal lezárása volt, és egyúttal összekötötte az Újvár külső védműveit a Vág-vonallal. Az Újvár jobb szárnyától földsánc húzódott a Vág és Duna összefolyásának irányába, mely egészen az Öregvár keleti bástyájának előteréig húzódott. Így a sánc a kontragardhoz hasonló szerepet kapott. A Vág-vonal belső oldalán a VIII. és IX. várda között még egy önálló védművet emeltek, amely a VIII. 1/2 jelzést kapta. Ez a kavalierhez hasonló, két feljáróról megközelíthető, kiemelkedő ágyúállással ellátott ütegállás tette lehetővé az előtér távolabbi pontjainak ágyúzását, növelve ezzel a Vág-vonal védelmi hatékonyságát.