Annak
ellenére, hogy a komáromi erődrendszer
védőgyűrűjének megszakítására és az erőd
egyes részeinek bontására még a század első
felében sor került, lényegében az építmény
egésze máig áll. Lebontásra került a
központi erőd néhány része és az I. bástya,
melyből csak a Pozsonyi-kapu és a
retranchement egy része maradt fenn. A
II.–III. bástya közti erődfal egy részét
útépítés végett, míg a III.–IV. bástyák
közti szakaszt a Pozsonyba és Gútára vezető
vasútvonal építésekor bontották le. A
Vág-vonalból a IX. és X. várda közti erődfal
hosszabb szakasza tűnt el.
Az Öreg- és
Újvár területét az 1968-89 közti időszakban
a szovjet hadsereg katonái foglalták el. Ez
idő alatt sokat romlott az ottani épületek
állaga. Ma az Öreg- és Újvárban a Szlovák
Hadsereg állomásozik, de az épületeknek csak
egy részét használja. A Vág- és Nádor-vonal
objektumaiban különféle ipari, mezőgazdasági
vagy magánvállalatok raktárai és
gyártóegységei működnek, ami természetesen
nincs jó hatással az épületek állapotára, és
funkciójában sem jelent ideális megoldást.
Az Európában szokatlanul nagy kiterjedésű,
előnyös földrajzi fekvésű, máig egységében,
s aránylag jó állapotban megmaradt
erődrendszer olyan elvi koncepció
kidolgozását követeli meg, amely az
önmagukban is értékes védművek megmentésén
kívül azok optimális, széles rétegek
igényeit kielégítő kihasználását is
biztosítja.
Fontos szempont, hogy az erődben
kialakítható intézmények máshol történő
megépítése időben és anyagiakban is sokkal
igényesebb feladat lenne. A közösségi
céloknak megfelelő építmények teoretikus
kiválasztása már megtörtént, de a tervezeten
az egyes épületek műszaki állapotát
figyelembe véve bizonyos változtatások még
elképzelhetők. Az eredeti állapotokat
legjobban felidéző objektumokban múzeumi
egységek üzemeltetése tűnik a legcélszerűbb
felhasználási módnak. El kell érni, hogy a
jövőben az erődrendszer a város
szabadidőközpontjaként szerves részét
képezze a komáromi polgárok mindennapi
életének.
Jelenleg a
rendeltetési tervek átértékelése és az egyes
objektumok jövőbeli feladatának
meghatározása folyik. A végleges döntés
egyrészt a társadalmi-közösségi elvárások,
másrészt a majdani bérlők elképzeléseinek
függvénye. Hasonló igyekezet tapasztalható a
Duna túloldalán fekvő Dél-Komáromban is,
ahol az önkormányzat hathatós lépéseket tett
az Igmándi, a Csillag- és főleg a Monostori
erőd újrahasznosításának érdekében. A néhány
évvel ezelőtt szintén szovjet
állomáshelyként szolgáló Monostori erődben
ma már egy múzeum, konferenciaterem és
vendéglátóegység működik.
Mint
említettük, a Nádor-vonal bástyáinak
alaprajzi elrendezése egyforma, a Vág-vonal
VI. és VII. bástyái viszont egyedi
megoldásúak. A felújítások tervezése során
elsőrendű feladatként szükséges kezelni az
alaptípusok megőrzését, tehát az V.,VI.,VII.
bástya, valamint az V. és VI. bástya közti
kazamaták helyreállítását. A rekonstrukció
1982–1991 közötti 1. szakaszában került sor
a VI. bástya és a hozzá tartozó sáncrendszer
helyreállítására. A választás több okból
esett éppen a VI. bástyára:
-
a 19. század
közepén épült védműveknek azt a jellemző
típusát képviseli, melynél még jól
megfigyelhetők a bástyaerődök építési
alapelvei,
-
megfelelő
földrajzi helyzete lehetővé teszi a
közeli városi üdülőközponttal való
összekötését,
-
a VI. bástya
kiürítése járt a legkevesebb
problémával.
A
felújítás során fokozott figyelmet
szenteltek a szétnyomódott sáncok eredeti
dokumentáció szerinti helyreállításának. Így
felismerhetővé váltak a feljárók és a
tüzérség számára kialakított védett utak is.
Az évek során lerakódott hordalék és egyéb
szennyeződések eltávolításakor fedezték fel
az eredeti kutat, a csatornarendszert,
szociális helyiségeket és mosdókat, melyeket
a terek funkcióinak megváltoztatása mellett
is eredeti állapotukban láthatunk. Az utóbbi
időben sikeres vállalkozók felújítási
tevékenységének vagyunk tanúi, akik saját
tőkebefektetéssel, saját céljaiknak
megfelelően építik át az erődrendszer egyes
részeit – ily módon járulva hozzá kulturális
örökségünk megmentéséhez. Pozitív példaként
említhetjük az I. bástyát és a
Pozsonyi-kaput, a IV. bástyát, valamint az
V. bástyát, melyben egy magángaléria kapott
helyet.
Mivel az
erődrendszer főleg idegenforgalmi és
szórakoztató célokat kell hogy szolgáljon, a
IV. és VII. bástya között ún.
történelmi-oktató sétány létrehozása lenne
kézenfekvő. A sétány útvonala érintené e
építészeti remekmű minden fontos
alkotóelemét: a vizesárkot, tüzérségi- és
összekötő folyosókat, nehéztüzérségi
kazamatákat, erődfalakat és védett utakat.
Ily módon az érdeklődő nagyközönség
szakszerű tájékoztatás mellett megismerhetné
és tanulmányozhatná a 19. századi
hagyományos erődépítés utolsó, az országban
és Közép-Európában egyedülálló alkotását.
|