8 Előszó

8 A komáromi vár fejlődése az ókortól az újkorig

8 Az újkori vár és erőd építése a napóleoni háborúkig

8 A komáromi erődrendszer a XIX. században

8 Az építkezés körülményei és annak lefolyása

8 A Nádor-vonal

8 A Vág-vonal

8 A Vág-hídfőerőd és a Duna-hídfőerőd

8 A Monostori erőd

8 Az Igmándi erőd

8 Az építkezési eljárások elemzése

8 A műemlék mai rendeltetése és jelenlegi állapota

8 Képmelléklet

8 A komáromi erődrendszer fejlődésével kapcsolatos jelentősebb történelmi időpontok

8 A szakkifejezések értelmezése

8 Felhasznált irodalom

8 Impresszum

A komáromi vár fejlődése az ókortól az újkorig

Évezredekkel ezelőtt a Duna és a Vág összefolyásánál az év minden szakában járható átkelőhely alakult ki. Ezen a helyen találkoztak a Vág, a Nyitra és a Zsitva völgyéből délre vezető utak, itt keresztezték azt az ókori nemzetközi kereskedelmi útvonalat, amely a folyam déli partja mentén húzódott. E jelentős forgalmi és kereskedelmi csomópont birtoklásával (a közelben más átjáró nem volt) együtt járt a környék feletti uralom is.

Évezredekkel ezelőtt a Duna és a Vág összefolyásánál az év minden szakában járható átkelőhely alakult ki. Ezen a helyen találkoztak a Vág, a Nyitra és a Zsitva völgyéből délre vezető utak, itt keresztezték azt az ókori nemzetközi kereskedelmi útvonalat, amely a folyam déli partja mentén húzódott. E jelentős forgalmi és kereskedelmi csomópont birtoklásával (a közelben más átjáró nem volt) együtt járt a környék feletti uralom is.

      A mai komáromi Öregvár helyén elsőként valószínűleg (egyelőre erre nincs bizonyíték) a rómaiak építettek erődöt (a Limes Romanuson belül), akik általában minden folyóátjárót és folyótorkolatot védelemmel biztosítottak. A Duna jobb partján fekvő mai város területe stratégiailag a kissé keletebbre fekvő Brigetio (Szőny) körzetébe tartozott.
      Marcus Aurelius római császár (161–180) a kvádok veresége után 171-ben erődök építésére adott parancsot a folyam bal partján is. Ezek közül az egyik Komáromtól 4 km-nyire, Izsa község határában található (Celemantia – Leányvár). A földsáncokkal körbevett állótábor még Domitianusz császár uralkodása alatt felépült, ezt később az I. római segédlégió katonái (I. Adiutrix légió) kőfalakkal erősítették meg. A állótábor kőfalait évszázadokkal később lebontották, és az építőanyag jelentős részét a komáromi ún. ‚‚Öregvár“ építésénél használták fel. Egyelőre nem bizonyítható, hogy létezett-e hasonló római erőd a mai Öregvár területén is.

      A mai komáromi vár helyéről, a környék lakott részeiről és a természet adta védelmi lehetőségekről Anonymus (szül. 1173–†1196) tudósít először.¹ A Gesta Hungarorumban Anonymus így szól a város alapításáról: "De nemcsak ezt kapta Ketel, hanem jóval többet, mivel Árpád vezér egész Pannonia meghódítása után hűséges szolgálatáért nagy földet adott neki a Duna mellett ott, ahol a Vág folyó beletorkollik. Itt utóbb Ketel fia, Alaptolma várat épített, és ezt Komáromnak nevezte. Ennek a várnak szolgálatára odaadta mind a magával hozott, mind pedig a vezértől nyert népnek kétharmadát. Hosszú idő múltán ugyancsak ezen a helyen temették el pogány módra magát Ketelt, meg a fiát, Tolmát..."

      Komárom királyi vár volt, közel az ország nyugati határához, természetes tehát, hogy évszázadokon át állandóan erősítették, tökéletesítették. A tatárjárás – melynek során az ország tekintélyes része elpusztult – igazolta ezen erősítések szükségességét.² Miután a tatárok elhagyták az országot, IV. Béla király nagy mértékben támogatta a városok kiépítését. Rövid idő alatt 25 településnek adott jelentős kiváltságokat, s köztük Komárom is városi jogokat nyert 1265-ben.³ IV. Béla a komáromi várat és a hozzátartozó birtokokat Henok (Henel, Henul) őrgrófnak adta el. Az őrgróf fiai azonban nem tudták kiegyenlíteni adósságaikat, ezért a király a várat elkobozta, és 1265-ben Komáromfalva községgel együtt Walter ispánnak ajándékozta. Ő veszi körbe a várat és a mostani Öregvár területét falakkal. Bár erről nincsenek adataink, feltételezzük, hogy ezek a falak kőből épültek, így az első kőből emelt erőd vagy vár építésének időpontját az 1265–68-as évekre tehetjük.

A XIII. századtól Mátyás király uralkodásáig tartó időszakról (1458–1490) szintén nagyon hiányosak a komáromi várral kapcsolatos ismereteink. 1317-ben a komáromi erődben Csák Máté védte magát Károly Róberttel (1307–1342) szemben. A vár az akkori ostrom alatt annyira megrongálódott, hogy újra kellett építeni. Felépítéséhez Donch (Doncs, Dancs) mester, zólyomi főispán anyagilag is nagyban hozzájárult, így szolgálataiért 1333-ban a királytól más várakért cserébe megkapta Komáromot.⁴

Mátyás király gyakran és szívesen tartózkodott a komáromi várban. Olasz mesterekkel át is építtette azt.⁵ Egy másik művében az Averolinus-fordítás előszavában Visegrád, Komárom és Buda királyi palotáinak szépségét és nagyságát dicséri. A "legkitűnőbb olasz mesterek" által épített várról bővebben is ír Bonfini: "Kissé odább, a sziget szögletében, a nagy területen épült Komárom vára látható. Tágas udvarain nagyméretű paloták emelkednek, mindenhol roppant költséggel készült, gerendázatos mennyezetekkel. Itt állomásozik a dunai kirándulásokra épített Bucentaurus nevű hajó, berendezése palotaszerű: elejétől végig ebédlő-, alvó- és társalkodótermek sora húzódik rajta végig, külön a férfiak és külön a nők számára."⁶

Metszetek, rajzok ugyan nem maradtak ránk ebből a korból, viszont a rendelkezésünkre álló adatok alapján állítható, hogy a komáromi vár a XV. század végére csodálatosan kiépített palotáival királyi igényeket kielégítő épületegyüttessé vált. Mivel az 1317. évi ostrom óta a vár nem volt katonai támadás színhelye vagy célpontja, a katonai létesítmények felújítása és kiépítése másodrendű feladattá vált. Így érthető, hogy a korabeli építészeket elsősorban a művészi szempontok érdekelték. A másfél évszázados török megszállás megváltoztatta a vár jellegét és további fejlődésének irányát. Az állami hivatalok központjául szolgáló és a királyi udvar szórakozására fenntartott királyi vár ismét az ország védelmi rendszerének legjelentősebb elemévé, fontos harcok és ostromok színterévé vált.

1. Kecskés László: Komárom az erődök városa, Műemlékvédelem, 1978/3.200., vissza
2. A tatárok sorban foglalták el és rombolták le a gyengén védett városokat, támadásainak csak néhány erős vár tudot ellenálni. Közéjük tartozott Komárom is, amelyről IV. Béla királynak egy 1245-ben kelt levele így emlékezik meg:"... a mi hű szolgánk, Folwyne a tatárok betörése alkalmával Komárom városunkat megerősítve, udvarnokainkat és más igen sok népet megmentett...", vissza
3. Gyulai Rudolf: Komárom vármagye és Komárom város történetéhez, Régészeti egylet 1890. évi jelentés. Komárom 1890.12-13., vissza
4. Fejér Gy.: Codex Diplomaticus. IV. 3.443.(átv.: Tok Béla:A komáromi erődítmény, Komárom 1974.10.), vissza
5. Tok Béla: A komáromi erődítmény, Komárom 1974.10., vissza
6. Kecskés L.: Komárom az erődök városa. 200-201., vissza