Nők és férfiak, házasság, féltékenység, pénz – meg persze hazugságok és cselszövések, álruhák és szerepcserék minden mennyiségben. Alaprecept egy vérbő shakespeare-i komédiához. Falstaff, a korhely lovag üres erszénnyel érkezik meg Windsorba, ahol gyorsan elterveli Fordné és Page-né elcsábítását, hogy általuk megcsapolhassa a módos férjek vagyonát. Gyakorlatilag azonos levelet ír a két asszonynak, de a csábítási terv dugába dől: valahogy mindig mindenki ott sertepertél a légyottok helyszínén, s a remélt hódításból végül nagy leckéztetés lesz.

Sir John Falstaff nem először tűnik fel a shakespeare-i életműben, a nézők már találkozhattak vele a IV. Henrik című királydrámában. A népszerű színházi legenda szerint A windsori víg nők egyenesen Erzsébet királynő megrendelésére született, aki szerette volna látni a lovagot szerelmesen. Ez Shakespeare egyetlen komédiája, amely Angliában játszódik, s bár a cselekmény ideje a 14. század, a szerző a saját korának miliőjét idézte meg a darabban. A mű nyomán több filmadaptáció született, emellett Verdi egyetlen vígoperájához (Falstaff) és Otto Nicolai zeneművéhez is alapul szolgált.

A Komáromi Jókai Színház és a székesfehérvári Vörösmarty Színház koprodukciója.

A IV. Henriket fordította Nádasdy Ádám.

Az előadás a KULTMINOR, Bethlen Gábor Alap valamint a Jókai Alapítvány támogatásával jött létre.