Fordította: Földényi F. László
Mit tehet a férfiember, ha éppen lezárult a házassága? Ha a legjobb barátai folyton azzal nyüstölik, adjon esélyt egy új kapcsolatnak? Ha minden összehozott vakrandi kínos kudarc? Ha közben folyamatosan hangok szólnak a fejében – hol a volt neje kritikus megjegyzéseit kénytelen hallgatni, hol példaképe, Humphrey Bogart ad életvezetési tanácsokat? És mi van akkor, ha mégis összejön a
romantikus pillanat, csak éppen a legjobb barát legjobb feleségével? Hogy is mondja Rick a Casablanca végén? Woody Allen vígjátéka 1969 februárjában debütált a New York-i Broadhurst
Theatre-ben. 1970 márciusáig tartották műsoron, ezalatt összesen 453-szor játszották. Woody Allen számára az előadás nem csak szerzőként hozott sikert: a neurotikus, frissen elvált filmkritikus szerepében először bizonyította, hogy színészként is képes elvinni egy produkciót a hátán. Nem is lehetett kérdés, hogy az 1972-es filmváltozatban megkapta a főszerepet, ahogy Diane Keaton, Tony
Roberts és a Humphrey Bogart bőrébe bújó Jerry Lacy is eljátszhatták a karaktereiket. S ha ez sem lenne elég: Woody Allen és Diane Keaton házassága is ezzel a történettel kezdődött. Hiába, a színházban mindig ott van a varázslat lehetősége.